TEDx Nagyerdő 2015 – Mi történik bennem?

068-horz

Egy “Bakancslistás álom” válik ma valóra.
Állok a színpaddal szemben, erősen dobog a szívem, szapora a légzésem, szárad a szám. Még egy utolsó korty encsencsi víz az indulás előtt.
Hallgatom, ahogyan felkonferálják a következő előadót. Csupa pozitív felvezető mondat, vélemény… Jól eső szavak. Még több szó, még több elismerés… Rólam! Rólam? Igen, rólam! Figyelem magamat, mert eldöntöttem, hogy külső figyelőként is jelen leszek a saját előadásomon.

Elhangzik a hívó mondat:
„A színpadon Hornyák Éva!”

Várok még. Még nem hallom a bevonuló zenét. Kezdődjön már!!!
És elindulok. Végre! Magabiztosan, lendületesen teszem meg a színpadig vezető 20 métert. Mosolygok, érzem hogy most mindenki engem néz. Oldalra pillantok, intek egyet egy ismerős arcnak, majd fel a lépcsőn, és megállok a piros TEDx kör közepén.
Még mindig hevesen dobog a szívem, erősen a szemembe világítanak a reflektorok. Senkit nem látok a nézőtéren, csak érzem a tekinteteket. Elkezd száradni a szám. Tudtam, hogy fog. De azt is tudom, hogy ott van az encsencsi víz előttem egy karnyújtásnyira az asztalkán (szünetben odakészítettem). Könnyedén fogom kezelni a szájszáradásomat, ami nálam nem a sok beszédből adódik, hanem az izgalom egyik szomatikus tünete. De a tenyerem az most nem izzad. Egyáltalán nem! Ez nagyon jó! Máskor csöpög belőle a víz. Most nem. Fejlődök belülről is! :)

Állok a színpadon.
Egy pillanatnyi csend. Éreznem kell ezt! Ezt az első ilyen élményt! Amikor több mint 100 ember figyel rám, és én nekik fogok adni most magamból! Engedem, hogy megérintsen ez a pillanatnyi csend. Melegség fut át rajtam és elkezd lassulni a szívverésem. A szemem is kezdi megszokni az erős fényt. Most már látom az arcokat velem szemben. Nagy sóhaj!

Itt vagyok! Itt állok!
Megszólalok, és hallom, ahogyan elhagyják a hangok a számat. Készültem erre az előadásra, mert fontos a számomra. Ismerem az előadásom felépítését, magamról és az életről beszélek. Előttem vannak a főbb irányszavak, tudom, hogy nagyszerűen alakul minden. Izgalomra semmi ok, de én mégis izgulok. Pontosabban izgatott vagyok, mert ilyen, amit most érzek, még nem történt velem. Még soha nem éreztem azt, hogy tudatosan az előadásom főbb szavai vannak előttem, de az összeállított tartalom felborul. Vizet! Szárad a szám. Elkanyarodok, és mást mondok. Aztán vissza az eredeti verzióhoz, majd újra elkanyarodok. Miket mondok? Ezt nem is akartam, mégis előjön. Miért térek el? Érthető lesz így? Átmegy az üzenetem?

Megállok.
Egy pillanatnyi csend! Éreznem kell újra. Éreznem azt a finom, lágy energiát, ami a hallgatóságból árad felém. Szinte rájuk hangolom magam. Igen! Ez az! Újra érzem! Érzem a figyelmüket és az érdeklődésüket! Mindegy mi jön most már belőlem, engedem hagy jöjjön!

Oldódok.
Elmúlt a belső remegés, csökken a szájszáradás. Beszélek, élményeket, tapasztalatokat osztok meg magamból. Átadok valamit az embereknek, amit érzek, hogy hasznos. Jó dolgot teszek!

Fogynak a percek, hamarosan lejár az idő. 15 perc. Ennyire kevés? Még mondanám… Be kell fejeznem. Még egy utolsó gondolat! Nem fér bele, pedig el kell mondanom, hogy mennyire különleges ez az este a számomra! Akarom a több mint száz ember energiáját ahhoz, hogy összesűrítve átadjam annak az egy, számomra nagyon fontos embernek a figyelmet. Lejárt az idő. Még két percre szükségem van.

Csend!
Nagy levegőt veszek, elérzékenyülök, de belekezdek. Érzem, hogy remeg a hangom. Mélyen érint az, amiről beszélek. Végigmondom. Az utolsó gondolatot! Kettőnkért! Mert annak itt van most a helye és ideje! Nem lesz még egy ilyen pillanat.

Befejeztem.
Újra egyenesen állok a piros TEDx kör közepén. Taps, és érzem, amit még soha! Ez a nekem való hely! Ez az energia lehengerlő! Engedem, hagy jöjjön! Csak állok, látom a tapsoló és mosolygó embereket. Adtam és kaptam valamit! Micsoda érzés?!

Igen! Ez az!
Hálásan köszönöm!
070-horz

Az előadásom hallható és nézhető itt

2018-05-04T14:16:50+00:002015. 10. 21.|Kategóriák: Úton|Címkék: | TEDx Nagyerdő 2015 – Mi történik bennem? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva