Néha a meghökkentő, szokatlan dolgokban is ott van a lehetőség az örömködésre. Gyakran ott egy érdekes élethelyzet, és csak úgy elsétálunk mellette, ahelyett, hogy meglátnánk benne a humorosságot. Főleg, ha olyan a kapcsolatrendszered, hogy barátaid, ismerőseid is nyitottak az ilyen pillanatokra, és meglátják a jókedvet, a vidámságot egy olyan helyzetben is, amitől más leginkább távol tartaná magát.

Egy példa

Ha rendőröket látuIMG_4312nk az út mellett, leginkább negatív érzések indulnak be bennünk. Persze olyan érzés ez, ami berögzült a tudatalattinkba. Pedig a rendőrök a barátaink. Leteszteltük!

Egy társasággal sétáltunk a Zemplén egyik falujában, amikor megláttuk az úton trafipaxozó rendőröket. Egyik ismerősöm feldobta a labdát: Vajon az emberek sebességét is be tudnák mérni?
Kérdezzük meg! És megtudjuk.
Rögtön vevők lettünk az ötletre, amit tovább gördítettünk. Vajon bemérnének minket is? Kipróbáltuk. Mind a négyen futottunk. Ki tud gyorsabban. Én papucsban 17 km/h sebességgel. Jó buli volt!  :)

Konklúzió

  1. Van, akinek ilyen eszébe nem jutna soha. Odamenni a rendőrökhöz és ilyen marhaságot kérdezni tőlük. Biztosan teljesen őröltnek néznének.
  2. Van, akinek lehet, hogy eszébe jutna, de nem merné megtenni soha, mert ez már a komfortzónáján és az értékrendjén kívül eső tevékenység lenne.
  3. Van, akinek eszébe jut, egy jó poénnak gondolja, és meg is teszi. Félretéve a társadalmi és saját belső hiedelmeit, és cselekszik.

Na, ez az az ember, aki meri élni a saját jókedvű életét. Akinek eszébe jutnak spontán kreatív ötletek a pillanatok élvezetéhez. Aki bele mer menni olyan helyzetekbe is, amelyek ismeretlenek, mert tudja, hogy semmi gond nem adódhat semmiből. Mert mi történhetett volna. Vagy az, hogy a rendőrök elutasítják az érdeklődést, vagy az, hogy nem.

A mi esetünkben külön örömködés volt a rendőrök számára is, mert még soha nem szólította meg őket senki ilyennel. Csak állnak az út szélén, a forró aszfalt mellett, szívják az autóforgalom szagát… És egyszer csak valaki, a semmiből érdeklődni kezd a munkájuk iránt. Bár szokatlan az érdeklődés, de egy rövidke felüdülés volt a napjukban az, hogy megszólítottuk őket. Elmagyarázták a trafipax működését, visszajátszották a felvételeket, megmutogatták a mérőszámok jelentését stb. Még a fotózásban is partnerek voltak. Abszolút jó fejek a trafipaxos rendőrök. :)

A jó napok élményei sokkal tovább élnek bennünk, mint gondolnánk. Erre is sokáig fogok emlékezni, és mindig mosoly kerekedik az arcomon, ha felidézem. Mert örömködni jóóóó! :)