TEDx Nagyerdő előadásom témája „M-ÍVELEM magam” címmel arról az önfejlesztéses folyamatról szól, aminek részét képezi a saját magad láthatatlan szerepköntösének a levétele.

Mit jelent az, amikor arról beszélek, hogy akkor tudod eredetiben élni a saját életedet, ha leveted azt a szerepköntöst, amit a családi és a társadalmi elvárások születésedtől fogva köréd szőttek?
Azt jelenti, hogy nem akarsz már megfelelni senki elvárásának, és te sem vársz el senkitől semmit. Elfogadod magadat olyannak amilyen vagy és elfogadsz mindenkit olyannak, amilyen ő maga. Egyszerűsíted az életedet. Ez az egyszerűsítés pedig egyre boldogabbá tesz.
Egy ilyen elvárásnak való megfelelés az a családi minta is, amikor a gyerek pártválaszt és megházasodik. Nem mindegy, hogy milyen közegben szövődött az a köntös, amit éppen szülőként viselsz. Mit vártak el tőled a szüleid, amikor a házasságodról volt szó, és te mit vársz el e minta alapján a saját gyerekedtől?

Nálunk a faluban, az én és a párom szülei is nagy falusi, sátras lakodalmat rendeztek nekünk, hiszen ők is ezt a mintát kapták saját szüleiktől. Egy hetes lakodalmas előkészület: disznóvágás, hurka-kolbásztöltés, tyúk- és csirkepucolás, napokon keresztüli süteményezések, káposztatöltés, sátorállítás stb. Több száz fős meghívott vendégsereg, násznagy, vőfély, hófehér csodás ruhaköltemény, a falun végigvonuló násznép, a Fő utcára kitelepülő falunépe, akik „menyasszonynézőbe” jönnek, hogy megnézzék a „Péntek Jóska jányát” menyasszonyként! Ez voltam én. :)
Ilyen mintát kaptam, és ezt a mintát kellett volna továbbadnom szülőként.
Kellett volna? De ki szabja meg, hogy mit kell tenned? És ki dönti el, hogy mit teszel? Mindkét kérdésre a válasz: Te! Te szabod meg saját magad számára és Te is döntesz! Senki nem kényszerít semmire. Te magad vagy a saját magad korlátja és felszabadítója!

Az önfejlesztésem folyamatában elkezdtem levetni a saját szerepköntösömet. Megszabadítottam magamat az elvárásoktól, így megszűntek az én elvárásaim is, amit másokkal szemben felállítottam. Ez utóbbiért nem kellett különösen semmit sem tennem, egyszerűen párhuzamosan történt mindkét folyamat. Megértettem, hogy micsoda felszabadultság letenni azt, amit eddig „cipelve” hordtam. Éreztem, hogy az én elvárásaimnak a megszűnése ugyanolyan könnyedséget ad a szeretteimnek és más embereknek, mint nekem. Nem állt nehezemre teljesen felszámolni ezt.

page Az egyik ilyen megértésem Lea házassága volt. Amikor egyik napról a másikra bejelentette, hogy összeházasodnak a barátjával, Kálmánnal. Az okokat a gyors házasságra nem részletezem, mert most nem ezen van a hangsúly. Inkább azon, hogy a házasságuk kezdete, a nagy lakodalmi esemény megtapasztalása, megélése mennyire másként alakult, mint a több generáción keresztül hozott családi mintáink. Megtörték ezt a folyamatot.

Ők olyan esküvőt akartak, ahol nincs senki részéről egy családtag sem, csak ők ketten, két baráti tanú, a baráti fotósuk és kész. Egy Budapest melletti kis faluban, ahol három éve megismerkedtek, egy szerdai napon, este 6-kor a falu anyakönyvvezetője összeadta őket és kész.
Nem foglalkoztak azzal, hogy milyenek a családi elvárások, milyenek a generációs szokások, ki mit fog majd mondani. Egyszerűen csak meglépték azt, amit jónak láttak meglépni. Nem kérdeztek senkitől sem véleményt, tették együtt azt, amit éreztek, hogy tenniük kell. Egy fesztiválon vett ezüst yin-yangos gyűrű lett a jegygyűrűjük, kedvenc öltözékük volt az esküvői ruhájuk, és legkedvesebb barátaik társaságában megtörtént a NAGY ESEMÉNY. Ők nem vártak el senkitől semmit és fel sem merült bennük a másoknak való megfelelés.

Így is lehet!
Egyszerűen, örömtelien és boldogan! Mert az élet ennyire egyszerű is lehetne. Csak megbonyolítjuk. Kreáljuk magunk köré azt, amiben nem érezzük jól magunkat, kilépni pedig nem tudunk belőle. De miért is ne tudnánk? Csak rajtunk múlik!
Szülőként kreálhattunk volna mi is ítélkezéseket, tiszteletlenség érzést, sértettséget, megbántás, dühöt, haragot és még fokozhatnám. De az miért is lett volna jó? Ha benned az van, akkor így reagálsz, ha a szeretet és az elfogadás van benned, akkor úgy reagálsz. Mennyivel jobb, könnyebb és szabadabb ez utóbbi.

page1Szülőként a felnőtt gyerekeink döntéseit csak elfogadni tudjuk. Ha az a döntés az értékrendünkkel összhangban van, akkor még támogatjuk is azt. Az önmagunk vállalása pedig egy nagyon erős emberi érték. Ezt magamban éppen az elmúlt időszakban formáltam, erősítettem meg. A gyerekemen keresztül pedig eléggé erőteljesen letesztelődött újra az, hogy hogy is állok ezzel a területtel. Vállalni tudom-e magamat teljes önvalómban?
Ez a tükör, amit Lea házassága tartott elém rámutatott arra, hogy rendben vagyok. Gond nélkül elfogadtam a döntését, amit szeretetteljesen közvetíteni tudtam a nagy családunk felé is. Na, ez a része már nem volt egyszerű menet. Mármint a nagycsalád megértése és elfogadása. De ez is megvolt. Nem tudott senki semmit sem tenni, mert a közvetítő elfogadása erős energiákat adott hozzá. Édesanyám csak ennyit mondott a fotók láttán: „Drága jó Istenem! Hát így is lehet?”
Igen, így is lehet!

A feltétel nélküli szeretet éppen erről is szól. Akit szeretsz, azt úgy szereted, ahogyan van. Mert téged is úgy szeretnek, ahogyan vagy. Ehhez viszont először magadat kell úgy szeretned, ahogyan vagy. :)
Jó sok szeretni valóság! :) :) :)
De az egyszerű élet az ilyen.
Szeretni és szeretve lenni! Minek bonyolítani?
Ennyi!