Mit szól majd a falu?

Ez a kérdés leginkább a falvakban élő emberek szájából hangzik el, de a folyamat, amit a mostani példában ez a mondat működtet, az nem csak bennük játszódik le. Bárkiben lehet. Benned is, mert a kérdés szólhatna úgy is, hogy „Mit szólnak majd az emberek?”
Gyakran mesélek arról, hogy egy szerepköntöst viselve működtetjük magunkat, aminek egy nagyon erős szálát szőtte meg körénk ez a kérdés?

faluuMit szól majd a falu, ha…
…ez vagy azt csinálom?
…elkezdek futni?
…felveszem ezt a ruhát?
…ha átfestetem a hajamat?
…ha nem gereblyézem össze az utcát?
…ha Húsvétig nem végzek az ablaktisztítással?

Még ezernyi dolgot felsorolhatnék, és még Te is hozzá tudnál tenni jó sokat. Mert amit az otthonodban, a házadon és az utcakerítésen belül teszel, amit annyira nem látnak, azt még meg is mered tenni. De ami kívül is látható, azt már erős kontroll alá helyezed.
Bár néha még a házon belüli részben is van kontroll, amit az a mondat erősített meg, hogy „Ha valaki bejön hozzánk, akkor mit mond majd?” Ugye? :)

Pedig tudod és érzed, hogy jó lenne enélkül a mondat nélkül lenni, élni. Neked mindenképpen. Tudod, hogy szívesen tennéd, vagy nem tennéd. Kedved lenne hozzá, vagy éppen akkor nem lenne kedved. De mégis úgy csinálod a dolgaidat, ahogyan elvárja a FALU.

Beszélgetünk egy ötvenen túli nőismerősömmel: „De Évi! Te is nagyon jól tudod, hogy itt nem csak erről van szó! Te is jól tudod, hogy mennyire rád nyomja a bélyegét a falu, ha kilógsz a sorból”

Igen, tudom, hogy nem erről van szó.
Mert miről is van szó?

Van egy belső programod, ami szerint gyerekkorod óta élsz. A “Mit szól majd a falu?” kulcsmondat ennek a programnak a része, ami annyira beégett, hogy teljes üzemmódban működtet. Nem is tudsz róla, hogy kialakított benned egy tudattalan irányítást, aminek az a neve: MEGFELELÉS
Csak akkor vagy jó, csak akkor vagy szerethető, ha megfelelsz annak, amit a falud elvár. Ehhez kialakítottad a megfelelő szokásrendszeredet, ami szerint éled a hétköznapokat.

Egy falusi példa
Ha a Te faludban szokás az, hogy vasárnapra az utca (falun leginkább homokos vagy füves közterület, ami a házad előtti utcafronti szakasz) szépen el legyen gereblyézve, akkor azt, ha törik, ha szakad, legkésőbb szombat este, vagy vasárnap korán reggel meg kell csinálnod. Mert falun így szokás.
De itt egy kérdés: Szóvá tette már azt valaki, ha nem volt megcsinálva? Mikor volt utoljára olyan a közeledbe, aki azt mondta, hogy „Szörnyű ember vagy! Nem gereblyézted el vasárnap az utcát! Ez borzasztó! Nem is szeretlek érte!”

Nem tudod? Nem is volt még soha? Akkor miért csinálod?
Ja, mert gyerekkorodban anyukád azt mondta, hogy ezt így illik? De azóta már eltelt mondjuk 30 év? Már teljesen más rendszerben működik minden. Alig van időd dolgokra, hulla fáradt is lehetsz a kerti munkától, a háztartásvezetéstől, a hétvégi kajafőzéstől, de még szombaton, sötétedés előtt kimész gyorsan „összecsapni” az utcát. Pedig nem szemetes, nincs lehullott falevéllel tele, de fontos, hogy lássák vasárnap a templomba menők, hogy itt egy takaros család lakik. Ezt bizonyítják a gereblyézés csíkjai. :)
Ez nagyon fontos Neked! De csak Neked! Mert működtet a MEGFELELÉS! Ami a programodban van. Pedig már alig járnak templomba emberek, de a programodba ez bele van égetve rendesen. Nem tudod kihagyni, pedig megtehetnéd. Rajtad múlik!

Mi történne akkor, ha átprogramoznád magadat?

Mi történne akkor, ha átalakítanád egy könnyebb és lazább irányításúra ezt a programot?
Eltudod képzelni, hogy olyan dolgokat tegyél, amit azért teszel, mert jól érzed benne magadat?
Gereblyéznél akkor, amikor túl sok szemét kerül arra az utcarészre, és mert Te szereted a környezeted tisztaságát ezért teszel érte. Vagy lehullott már egy csomó falevél és megszabadítod a füvet tőle, vagy azért, mert éppen egy kis ilyen jellegű mozgásra vágyik a tested – a falusi munkák egyébként remek testedzők, érdemes kipróbálni. :) Vagy ha utálsz gereblyézni, akkor soha többé nem tennéd azt ezután.

El tudod képzelni ezt?
Tedd fel magadnak ezt a kérdést minden olyan dolog előtt, amit azért teszel, mert azt gondolod, hogy ez a külső elvárás. Ami persze nincs, csak benned.

El tudom képzelni azt, hogy…
…felvegyem azt a ruhát, ami tetszik, és amiben jól érezném magam, és nem törődöm azzal, hogy éppen mit mond majd Mari néni?
…kimegyek esténként futni a faluszéli legelőre, mert energikusabb akarok lenni?
…nem főzök vasárnapi komplett ebédet, hanem hideg kaja lesz, és elmegyünk ebben a szép tavaszi időben kirándulni a faluszélére?
…nem lesznek az ablakok, függönyök Húsvétra megmosva, ráér majd akkor, ha kedvem lesz hozzá?
…nem kapálom meg a kiskertet most, csak majd a jövőhéten, vagy utána?
…beszélgetésbe elegyedek egy olyan emberrel, akit a falu kiközösített, de engem érdekel, mint embert, hogy mi a sorsa?
…a fiatal új papnak „Sziát” köszönök az „Áldás Békesség” helyett? :)

Ezernyi elképzelési tényező, amit a Te igényed szerint alakíthatsz.
Első a kérdés, majd a válasz!

Ha el tudod képzelni, akkor meg is tudod csinálni.
Kezdheted az új programozást. :)
Te legyél a saját középpontodban.
Formáld a programodat olyanná, ami Téged szolgál és nem Te őt!

Én pedig megyek kiskertet gereblyézni, mert most kedvem van az udvari munkához. :)

2018-05-04T14:17:35+00:002016. 04. 15.|Kategóriák: Vidékség| Mit szól majd a falu? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva