Mi van bennem?

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mi van bennem? Nem tudom! És nem is akarom tudni. Van, ami van. Jön, ami jön, és kész. Ezt tanultam meg magamból öt és fél év alatt.

Most azt is mondhatná a régi egós énem, hogy:
„Könnyelmű és felelőtlen vagy! Mint egy kamasz! Nem vállalod a felelősséget a dolgaidért, a környezetedért, az életedért! Mi az, hogy nem tudod ???!!! És mi az, hogy nem is akarod tudni ???!!!! Mit gondolsz, mi lesz ebből?! Eszednél vagy? Ezért nyomtad ezerrel 20 éven át, hogy most azt mond, hogy nem tudod?! Ezért volt a sok-sok tanulás, éjszakázás, munka, érdek-kapcsolatépítés, páncélhúzás, falépítés, kemény nővé válás! Most már könnyedén használhatnál mindent, amit eddig megcsináltál! Elmész a búsba! Feladtad! Elvesztél! Visszasírod még ezt a NEM IS AKAROM TUDNI-ságot!…”

A mostani énem pedig azt mondja, hogy:
„Minden értem történik. Hagyom hát, hogy megtörténjen úgy, ahogy annak rendje, módja van! Élem lazán a hétköznapokat, élvezem a jelent, és engedem, hogy az intuitíven jött érzéseim vezessék a gondolataimat – vagy fordítva. :) Amelyek néha engem is meglepnek, de már bizonyítottak. Tudom, hogy ez az irány a jó, és már nem akarok másfelé fordulni.
Könnyelműség? Felelőtlenség? Mindenki annak hiszi, aminek Ő akarja. Én azt élem, hogy szabadság és végre saját magam lehetek. Érdekek és megfelelés nélkül. Ezer %-os felelősségvállalás, most már ÖNMAGAMÉRT!!! Mert ha nekem jó, akkor a környezetemben mindenkinek JÓÓÓ!”

Amit nyomtam 20 évig, amit az elmém kemény munkának hív, az mind tapasztalás volt. Összeszedtem sok-sok infót minden területről. Tudatlanul tanultam és jártam végig az élet dolgait: család, feleség, gyerekek, női szerepek sokasága, költözködések, munkahelyváltások, alkalmazotti és vezető beosztás, megfelelési kényszerek, érzelmi elfojtások, depresszió, női betegségek, munkanélküliség, megalázottság, meghurcolás, egzisztenciavesztés, kapcsolati nehézségek, játszmák sokasága, életkáosz, önmagam “bukása” és keresése stb.

Ez a sok-sok tapasztalás mind része az életemnek, ami akkor alakul át jelenné, amikor ÉN akarom. A JELEN pedig arról szól, hogy nincs emlékezés, nincs múltban lévő agyalás, nincs jövőbe kivetített tervezés, elmemanipulálás arra, hogy „legközelebb majd így lesz!”.

Egyszerűen csak az van, ami MOST van.

Ha ezt megengedem magamnak, mert TUDATOSAN így döntöttem, akkor nem tudhatom, hogy mi lesz ezután. Csak hagyom, hogy az legyen, aminek lenni kell. Ehhez viszont szükségem van egy könnyed és laza, tiszta állapotra, egy mindent elsöprő bizalomra. BIZALOM abban, amit nem ismerek, mert az elmém fel sem fogja, hogy mi hogyan történik, csak érzem, hogy valóban van. Amiben megengedhetem az intuitív, racionalitástól gyakran teljesen elforduló lehetőség fogadását.

Ha már ezt a bizalmat megengedem, akkor elindulnak és jönnek. A lehetőségek, a kapcsolódások, az élettörténések. Nem tudom honnan. Nem tudom hol voltak eddig, és miért nem láttam őket ezelőtt… Na, jó, most már azért tudom, hogy honnan és azt is, hogy miért nem láttam ezelőtt. :)
De most jönnek, itt vannak, és még csak meg sem fordul a fejemben, hogy cserbenhagynak. Mert minden értem van és engem szolgál!
Gyakran extrém dolgokat sugallnak, melyek az egómat még most is megdolgoztatják.

Bár az elme folyamatosan zakatolva kérdez, és kérdez, megállás nélkül:
“Jó ez az irány?
Már egyszer belefutottál és nem működött!
Mikor adod már fel ezt a hiábavalóságot!
Ennyi energiát beleteszel és nincs belőle semmi hasznod!
Hagyd, és fordulj vissza a régi létedhez. Ott biztonságban vagy! …”

Én pedig már régóta nem hallgatom meg az elmém agyalását. Sőt, már szinte alig keletkeznek ehhez hasonló gondolatok. Csak akkor jönnek elém, ha valamelyik “aggódó” családtag, ismerős még meg-meg kérdezi. De eddig jól sikerül az elmeszelídítésem. :)

Érzem, hogy ez a jó irány! Nem tudom megmagyarázni és már nem is akarom senkinek, hogy miért mit teszek. Aki szeret és elfogad ilyennek, amilyen vagyok, az így is szeret. A többi pedig már nem az én dolgom.

Élem az életemet, vállalva önmagamat olyannak, amilyen vagyok MOST. Nem tudom milyen leszek ezután, mert a következő pillanattól már újra és újra változom. :)

2018-05-04T14:17:32+00:002016. 08. 10.|Kategóriák: Úton|Címkék: , , , | Mi van bennem? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva