Kedvemre való “tervezés”

Azt hiszem, nagyon szeretni fogom ezt a területet.
Nőiség!
Sokáig kerestem. Sokáig utazgattam magamon belül. Az örömteli fellángolások és a belső bizonytalanságaim miatt már harmadik éve csiki-csukizom:
Mi az én irányom? Tényleg az? Vagy lehet, hogy más az? Honnan tudom?
Oké! Érzem, hogy ez az, de hogyan csináljam? Hogyan induljak el? Merre kezdjem, kivel vegyem fel a kapcsolatot? Biztosan jó lesz ez hosszútávon is? Lesz belőle pénzem? Elég lesz majd az nekem? Vagy csak hobbi lesz? ….
Ezernyi kérdés, és vissza-visszatántorító válaszok még a régi, berögzült „énem”-ből.

őszDe valahogyan mindig felül tudtam kerekedni a visszahúzó válaszaimon. A folyamatos önképzésem és a mélyülő önismeretem egyre inkább csak erősít bennem valamit. Valamit, amit úgy is nevezhetek, hogy HIT. Erősíti a hitemet saját magamban. Mivel elhiszem, így tudom, hogy képes vagyok arra, hogy elindítsam magamat egy új úton. Magamban hiszek! Magamban bízok! A többi annyira picivé vált körülöttem, hogy szinte már el is tűnik lassan. :)

Csak megyek és teszem a dolgom.
És hogy mi a dolgom? Az csak úgy előbukkan bennem a semmiből. Érdekes tapasztalás ez nekem.

Folyamatosan szerveztem az életem minden részét: munka, család, kapcsolatok, közösségi szerepvállalás, szabadidő, háztartásvezetés stb. 12 éve határidőnaplót vezetek, amiben a napi, heti és havi tervezések el nem maradhattak soha.
Az időszervezés mesterévé váltam. Tudtam, hogy mikor mit akarok, tudtam, hogy mi a rövid és hosszú távú feladat ahhoz, hogy azt elérjem. Tudtam, hogy kit fogok felhívni, kivel fogok találkozni, kinek fogok e-mailt küldeni, mikor hol leszek, és mennyi időt töltök majd ott… Mindenre volt időm. Semmit sem felejtettem el. Csodálták körülöttem, hogy ennyi mindenre tudok egyszerre figyelni és észben tartani. Mindez könnyen ment már, mert sok-sok évig gyakoroltam. De elérkezett az a pont, amikor túlszerveztem magamat. Azt hittem ez így jó, mert a fejlesztőkönyvekből ezt olvastam, de még sem.

Korábban büszkén írtam erről a folyamatról a régi blogomban itt
Most azt mondom: NE HALLGASS RÁM! :)

Elég lett! Elegem lett magamból!
Elkezdtem elengedni ezt a saját magamnak, az egómnak megfelelni akaró önszervezést. Nem egyszerű ez. Mondhatom azt is, hogy kifejezetten nehéz. Hogyan lehet elengedni mindent? Hogyan lehet úgy csak a jelenre figyelni, csak a pillanatot élvezni, hogy közben nincs az agyamban ezernyi gondolat? Mennyire könnyelmű az az ember, aki így gondolkodik? Nem tervez, nem lát előre, nem tesz meg mindent azért, hogy minden rendben legyen körülötte?
Újabb és újabb korábban már ezerszer feltett és megválaszolt kérdések, amire már nem jöttek a válaszok.

Lehet. Így is lehet.
Lehet könnyedén és lazán is élni az életet. A könnyedség nem jelenti a könnyelműséget. Nem jeleni azt, hogy nem látok előre és nem teszek meg mindent azért, hogy minden olyan legyen, amilyennek szeretném. Vannak álmaim, céljaim, vannak terveim, de már máshogyan valósítom meg őket. Máshogyan valósulnak meg körülöttem. Már nem AKAROM a dolgok megvalósulását, hanem hagyom, hogy megvalósuljanak.

Egyre jobban használom az intuíciómat, egyre jobban segít a felszabadultságom, bevillannak valahonnan a semmiből a tennivalók, és érzem, hogy kell-e azt követnem vagy sem. Tudom, hogy mindez összefüggésben van azzal, hogy ismerem a jelenben levés technikáját, és élem azt. Kezdem nem csak megismerem az univerzális törvények működését, hanem használni is kezdem őket. Egyre magabiztosabban, mert tényleg működnek! :) Ismerem magamat és tudom, hogy mi és hogyan jó nekem. Örömködök, és ezzel olyan helyzeteket teremtek magam körül, amiben csak még inkább örömködhetek. :)

Csodás dolog ez!
Legszívesebben mindenkinek megmutatnám, hogyan lehet ezt elérni és így élni! :)
Bár lehet, hogy néhány év múlva újra valami más lesz a jó. Mert ugye folyamatosan változunk! :)
És a változás jóóóó! :)

2018-05-04T14:16:51+00:002015. 09. 12.|Kategóriák: Ön-magod| Kedvemre való “tervezés” bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva