Ha jön a megérzés, állj bele!

Ismered már önmagadat annyira, hogy tudod fogadni, és mered vállalni az intuitív szférából érkező információk szerinti életformát? Ha igen, akkor már érted a körülötted zajló élet több dimenziós forgatagát, és odalépsz, ahová ezek az infók vezetnek. Gondolkodás és „elmebeavatkozás” nélkül. Ha NEM, akkor még dolgoznod kell önmagad belső változásain.Minél mélyebb az önismereted, annál gyakrabban kapod rajta magadat, hogy egyre kevésbé mérlegelsz, egyszerűen csak lépsz, és kész. Oda, ahová az intuitív sugallat irányít.

Meggondolatlanul?  Nem! Érzésből! :) 

Mert az érzés mindig jól működik… működne, ha az elme nem korlátozná le. Az intuitív sugallatok azok a helyzetek, amikor az elmét nem arra használod, hogy eldöntsd, hogy „Tedd, vagy ne tedd!”, mert a döntés a sugallat után már nem kérdés. Bármilyen eszement is az a sugallat, akárhogy nem illik bele az elme szerint a jelenlegi helyzetbe, te átadod neki az elméd minden részét, és már azon agyalsz, hogy hogyan valósítsd meg a sugallat iránymutatását. Eszedbe sem jut azon gondolkodni, hogy miért is csináld, hogy megéri-e vagy sem, hogy mit kapsz cserébe, hogy jó ez neked, vagy sem… Olyan erős a sugallat hatalma, hogy engedelmeskedik neki mindened. Persze, akinek engedelmeskedsz, az is te vagy, csak éppen az önvalód kiterjedése, a lelked, a szellemed, a felettes vagy az isteni éned…

Személyes példa – mert mindig ezekhez kapcsolom a blogjaim posztjait.

Tegnap, azaz péntek reggel arra ébredtem, hogy valahová mennem kell… valahová a hegyek közé…
Innen a Nyírség homokbuckás vidékéről hegyekbe kívánkozni? Ez most mi? Újra egy vágy bukkan elő bennem?
Aztán jött tovább a sugallat: Románia, Máramaros hegyei…
Még az ágyban fekve, olyan gyorsan jött minden egymás után, és olyan erős érzés kapcsolódott hozzá, hogy nem volt kétségem, oda kell mennem. Méghozzá valamikor a napokban, de mihamarabb. Szinte villámcsapásként hatolt belém egymás után minden infó: hová, mikor, hogyan, kivel…

Itt eltűnik az elme, és nincs mese, Máramaros hegyeiibe megyek és kész.
El van döntve!

A fogmosás közben már teret kapott az elme, és pillanatok alatt átgondoltam mindent. Az agyamban már elkezdtem a szervezést.

Na, ehhez már van szükség az elmére.
De csak ehhez, mert az elme egós-, racionális- és logikai része fogja nekem a legjobban összerakni, hogy hogyan is valósuljon meg ez a hirtelen jött, eszement „utazós projekt”. Ezek a területek gondolják végig, hogy hogyan jutok el oda, mire lesz szükségem az utazáshoz, hol menjek át a határon, kivel mit beszéljek meg, melyik útvonal a legjobb, milyen lesz az idő a hegyekben, hogyan öltözködjem, váltsak-e pénzt, vagy használjam a bankkártyámat, kitől kérjek infót és segítséget, mit fogok inni, enni… stb.
A megvalósítás elme nélkül nem megy. Itt van szükség van az egó akaratos részére, mert megakarom csinálni, a logikus gondolkodásra, hogy mit hogyan és miért csináljak, az észérvekre… A többi pedig összerendeződik magától.

Az a legjobb ezekben a megérzős dolgokban, hogy minden úgy rendeződik körülötte, hogy a megvalósulás a leggördülékenyebb legyen. Mintha egy erő a háttérből támogatna mindent, hogy oda mielőbb eljussak.

Az elmémben régebben még felmerült volna az a kérdés, hogy miért is menjek oda? De ma már nincsenek ilyen kérdéseim. Tudom, hogy mindennek oka van, és minden értem történik. Tudom, hogy minden ilyen és ehhez hasonló intuitív dolog azért jön, hogy közelebb vigyen az életfeladatom megvalósításához. Tudom, hogy bár most még nem látom, hogy miért kell odamennem, de a mozaikdarabok egyszer majd szépen összeállnak, akkor, amikor annak ott lesz az ideje.

Nem akarom már megérteni a miérteket, mert azt megint csak az elmém kérné tőlem. Csak teszem, ami jó érzettel és örömmel tölt el. Holnap vasárnap, és hajnalban indulás Máramarosszigetre!
Most ott van dolgom. Hogy mi is, az majd kiderül. Most csak annyi van, hogy megyek. :)

2018-05-13T05:41:18+00:00 2018. 05. 12.|Kategóriák: Úton|Címkék: , , , | Ha jön a megérzés, állj bele! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva