Érezd a küldetésed!

„Ha nem megy így, csináld úgy. Ha nem megy úgy, csináld amúgy, és addig próbálkozz, míg a tervedet végül siker koronázza!” – Kereszty András

Amikor az életedben eljön az a pont, hogy megérzed azt az irányt, ami valóban a Tiéd, akkor nincs mese. Menned kell és tenni a dolgodat! Nem tud senki sem megállítani. Bármekkora őrültségnek tűnik az, amit csinálsz. A körülötted lévő összes mindenki, családtagok, barátok, munkatársak, ismerősök … mind-mind megkérdőjelezik majd, és értetlenül nézik, azt, amire készülsz és nem értik, hogy mi van veled? Lesz, akiket elveszítesz emiatt. De Te tudod! Legbelül tudod, hogy ez a jó! Nem az agyaddal, nem az egóddal, mert ha arra hallgatnál, akkor nem tudnád. Pedig a tudás az övék, de a tudatosság az már nem. Tudatossággal tudod, hogy merre kell menned. Érzed! ÉRZED! És az érzésed a legjobb és a legnagyobb irányítód!

Az ÉRZÉS!
Elfelejtettünk bízni benne. Nem használjuk úgy, ahogyan kellene. Pedig mindent megmutat. És csak a jót mutatja. Egyre erősebben használom, és egyre jobban bízok benne.
Amikor négy évvel ezelőtt feladtam a vezetői pozíciómat, megérzésből tettem. Mindenki őrültnek nézett. Itt, a Nyírségben, ebben a halmozottan hátrányos helyzetű térségben a munka nagy kincs. Az aktív korú lakosság 70-80%-a munkanélküli-közmunkás. Ott hagyni és visszamondani egy ilyen pozíciót, ilyen keresettel! Újra munkanélkülivé válni, és elkezdeni valami újat kialakítani csak úgy, a semmiből. Még azt sem tudom pontosan, hogy mi az. Kész őrültség.

De tényleg az? út
Bennem soha, egy percre sem volt az. Még nem tudtam merre és hogyan tovább, csak odaértem az akkori egy éves önfejlesztésemben, hogy most már tudom, mit akarok! Emberekkel foglalkozni, átadni, közvetíteni azt, ami rajtam keresztül válik majd értékessé. De ehhez magamat is formálnom kell, és megtalálni azt, amire majd ez a közvetítés irányul. Mert akkor még nem tudtam, hogy mi az, csak érzéseim voltak, hogy valami jó felé haladok. A nagy bizonytalanságba, de húzott ez az érzés. A sok külső bántás mellet ez mindig egy biztos támpont volt. Ha ebbe belemerültem, mindig extraenergiát kaptam. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi ez az energia, egyszerűen csak nem tudtam másra fókuszálni. Jókedvű, vidám, sugárzó és motivált lettem ettől az érzéstől.

Keresgéltem, önfejlesztettem, de közben pénzre, keresetre volt szükségem. A munkaügyi központ kiközvetített. Diplomás munkavállaló, aki romának vallja magát, hogy munkát kapjon. A fizetés kellet, a hitelek sokasága terhelt engem is. Még nem voltam kész arra a proaktív munkateremtésre, amit rövid idő alatt kialakítottam magamban, mert vezettek hozzá az érzéseim, és élvezettel csinálok azóta is. Magamnak teremtem a munkámat.

Éreztem, hogy ezek a szakaszok az utam részei, és vállalva a felelősséget, tudtam mindig, hogy minden történésnek oka van. Sokfelé kanyarodtam és kanyarodom most is, mert senkitől nem tanultam azt, hogy hogyan csináljam. Senki nem tanította meg nekem és feltehetően Neked sem, hiába a sok tanulás, a sok diploma. És nem is bánom, mert én taposom ki a saját utamat. Most már csak a megérzéseimre hagyatkozom, és azok vezetnek. Amerre irányítanak, azt fogadom el és abból tanítom magamat. Milyen könnyű így! És mennyire egyszerűen jól alakul minden!

Ha nem megy így, csinálom úgy. Ha nem megy úgy, csinálom amúgy, és addig próbálkozom, míg a tervemet egyszer csak siker koronázza! Mert az érzéseim a legmegbízhatóbbak! Örömmel, vidáman, mert az utamon vagyok.

2018-05-04T14:16:28+00:002015. 07. 20.|Kategóriák: Küldetés|Címkék: |0 hozzászólás