Adj magadnak feladatot!

Segítsd az elmédet, hogy rászokjon a játékosságra. Ennek egyik jó módszere, ha olyan munkát adsz neki, ami TETSZŐ a számára, ami KIHÍVÁS neki, és amit BE TUD ILLESZTENI a napi fontos teendői közé.

Fontos három jellemző:
1. TETSZŐ
2. KIHÍVÓ
3. BEILLESZTHETŐ

Ha például autózós mozgásban vagyok és nem „otthonülőmunkás” a napom, akkor adok az elmémnek olyan feladatot, hogy fotózzon. Magát a tevékenységet, mármint a fotózást IMÁDOM, tehát az nem megterhelő az elmém számára, mert szereti, tetszik neki. Nem fog lebeszélő kreációkat gyártani, hogy most nincs időd ilyen marhaságokra stb. A TETSZŐ rész kipipálva.

KIHÍVÁS, ha külön feladatot társítok hozzá, mondjuk, hogy fotózzak piros őszi-téli természetpillanatokat. Mivel mozgásban vagyok, autót vezetek (naponta 1-2 órát minimum), jövök-megyek, így tele van az utam természeti pillanatokkal, amit ha kattog az elmém, szinte észre sem veszek. De ha megkapja a TUDATOM-tól a feladatot, akkor a fókuszom útközben a piros színeken lesz. Keresem, és ha meglátom, megállok, letekerem az autóablakot, esetleg megállok és kiszállok. De lehet, hogy le is kanyarodok egy messziről meglátott pirosló levelű tölgyesnél, egy csipkebogyó bokornál, vagy ha sietek, mert időre megyek, akkor azt mondom, hogy visszajövet tuti, hogy arra megyek és lefotózom. Így tudom a BEILLESZTÉST is kipipálni. Ha nem vagy gyakorlati fotómániás, akkor fotózd le csak a szemeddel és kész, itt most az elme figyelemirányítása a lényeg.

Mi is történik egy ilyen gyakorlattal?

Az elméd egóval gondolkodó része leginkább a múltban és a jövőben tölti az idejét. A múlt dolgait forgatja, meg hányja-veti magában, hogy ezt így kellett volna, vagy azt kellet volna tenni, mondani… A jövőbe vetítve filmezi a lehetőségeket, hogy mit, hogyan fog majd csinálni, kinek mit fog majd mondani, hogy az jobb legyen, mint eddig volt. Az ilyen agyalásoknak fokozatai vannak, attól függően, hogy milyen mélységű a benned lévő program, ami az agyalást vezérli. Tudod vagy sem, de ez rengeteg energiát elszív belőled. Ezt a gondolkodást leginkább olyan időszakban teszi az elme, amikor megszokott, már jól berögzült dolgot csinálsz, amire nem kell már különösebb figyelmet fordítani. Ilyen például az autóvezetés, a mosogatás, főzés, házimunka stb., amikor már rutinból megy minden mozdulat.

Az elme nem szeret a jelenben lenni. Nem is tud a jelenben maradni. Erre rá kell szoktatni. Ha a jelenben akarod tartani, meg kell tanítanod neki, mint egy kisgyereknek, hogy hogyan csinálja, mert nem ez van rögzítve nála.

Érdekes!
Te tanítod meg magadat! De melyik részed melyiket?

A TUDAT-od tanítja az ELMÉ-det.
A tudatod formálja, szelídíti olyanná, hogy ne az elméd legyen az uralkodó a játéktereden, hanem csak egy játékos (egészen központi helyen lévő játékos), aki irányítva játszik. Aki minden tudásával és képességével téged szolgál.
Ez a gyakorlat egy az ezernyi féle „elmeszelídítési” lehetőség közül.

Ha megérted a gyakorlat lényegét, akkor te is tudsz a saját elmédre kitalálni olyan gyakorlatot, ami számára a leghatékonyabb. Ez mindenkinek más és más. A legjobb, ha a sajátodét fedezed fel, formálod folyamatosan, és bővíted újabbnál újabb feladattal.

Nekem ez az egyik tuti befutó elmetrenírozó gyakorlat!
Most a madarakat figyelem, amit nem fotózok le, csak a figyelmemmel követem a mozgásukat, az irányukat a pillanatban.

2018-05-04T14:18:07+00:00 2017. 12. 27.|Kategóriák: Egószelídítés|Címkék: , | Adj magadnak feladatot! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva