Hagyni megtörténni

láááÉlesben tapasztalom azt, amiről írnak a könyvek, amiről szólnak az előadások, amiről beszélnek azok, akik már megélték és akik élik.
Hagyni megtörténni.
Figyelem magamat. Mi történik?
És valóban úgy történik, ahogyan mondják!

Egy újabb példa magamról.

Önmagam keresése, ki vagyok, és mit akarok, önképzések, önfelfedezés, erőgyűjtés, bátorság, komfortzóna elhagyás, új utakra lépés, új kapcsolatok, új területek, tudatosság, szabadság, korlátnélküliség, élet. :)
Akkor most én végre megmutatom, hogy mi is van bennem valójában! Mindenkinek, aki kételkedett! Munka, munka, és munka. De most már csak olyan, amit szeretek. Ezt akarom csinálni! Ebből akarok megélni!!! – Húúú, így leírva látom csak, hogy mekkora egótörtetés volt bennem ekkor.

Önmarketing, imázsfelépítés, saját menedzsment, egyszemélyes vállalkozás… Mindent imádok és mindent szeretek így, ahogy van! De tényleg! :)

Középpontban a nőknek való segítés. Mindegy, hogy hogyan, csak adni magamból. Adni azt, hogy lehet másként is. Élni az életet. Lehet könnyedebben, lazábban, felszabadultabban, boldogabban, szerethetőbben. Női coachingok, közösségek, nőklub, nőakadémia, előadások, írások … Kitalálom, létrehozom, megszervezem, lemenedzselem és megcsinálom. Adok magamnak két évet és akkorra felfut az elképzelt és megálmodott rendszerem.
Vauuu!
Sikerek, remek egyéni visszajelzések, reklám, néhány média megjelenés.
De valami mégsem az igazi.
Szeretem, csinálom, de még sem érdekel annyi embert ez a szolgáltatás, amennyit terveztem. Fáradok, és fogy az energiám is és a tartalék pénzem. Egyedül vagyok. Közeledik a két év, mínuszos költségű programok. Nem megy.

Most nem!

Megállás, újragondolás, visszafordulás a régi területhez. Pályázatírás, forrásszerzés, segítés a vidéki nőknek, civil szervezeteknek. Humánterületű uniós források, nőakadémiás és nőklubos, női mentorságos, csoportos és egyéni coaching programokhoz. Másfél hónapja újra itt a falumban, újra tervezve.

Tudom, hogy merre tartok, de nem látom az utat, csak mindig egy lépéssel lépek előrébb. Nem tervezek már részleteket, csak nyitott vagyok és hagyom, hogy történjenek a dolgok. Beleengedtem magam a bizonytalanságba, a kiszámíthatatlanságba.

Nehéz! Nagyon nehéz!
Most ezt kell magamban megdolgozni. Elengedni újra és újra az elme kreálta dolgokat. Megélni a jelent és engedni, hogy alakítsa az élet az eseményeket.
Mert azt az élet nagyon tudja, ha hagyja az egó.
Az én egóm most ezt tanulja. Ezt a hagyást.
És mit is mondhatnék: remekül alakítja az élet a dolgokat. Az egóm pedig megszelídülve hagyja. Hisz a bizonytalanság csak az elménknek a játéka.
Bízni az életben, az energiákban, ez az igazi lét! :)

terezanyuEgy saját példa arra, amit most rendezett az élet körém.

Egyik debreceni ismerősöm átküldött egy e-mailt ennyi szöveggel: „Szia Évi! Ezt olvasva rád gondoltam” és egy pályázati link becsatolva. Határidő utolsó napjai.

Terézanyu Díj? Még soha nem hallottam erről a Terézanyus projektről. Érdekelt. Elolvastam, megírtam és beküldtem. Majd néhány nap múlva telefonhívás, bekerültem az első 50 írásbeküldő közé, akik egy díjátadó gálán vehetnek részt. Meghívnak rá engem is. Örültem, és elmentem erre a gálára.

Díjat nyertem. Ott tudtam meg. Meglepetés volt! :)
Richter a Nőkért Díjat – fotón a 2016. év díjazottjai és a zsűritagok

díj

Valamit újra rendezett körém az élet. Annyi elismerést, annyi gratulációt, annyi segítségnyújtási lehetőséget, még soha nem kaptam, mint ami ekörül a díj körül forog. Két napja jelent meg a hír erről, és elindult egy kisebb lavina.

Hogy mit hoz, és mit visz ez a “lavina” azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy merre tartok. A többi pedig már nem is az én dolgom.
Hagyom, hogy történjen! Egyre inkább jó nem agyalni. :)
A tennivalóm csak az, hogy tegyem a dolgomat és éljem a pillanatokat úgy, ahogyan jó nekem. :)

2018-05-04T14:17:35+00:002016. 04. 03.|Kategóriák: Küldetés|Címkék: | Hagyni megtörténni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva