Komfortzónán kívül, mert az elméd megengedi

A komfortzónán kívül, mert az elme megengedi.

Gyakran hallani, hogy az élet a komfortzónán kívül kezdődik!
De hol van a zóna határa? És hogyan lehet azt átlépni?

Ez a határ mindenkinek más. Személyre szabott. Ami az egyik ember számára még a határon belül van, az a másik embernek már rég kívülre esik. Az is más, hogy hogyan reagálunk a zónából való kilépésre. Ha hirtelen jön, akkor kemény és fájdalmas is lehet, de fokozatosan tágítani könnyebb.
A megszokott, már jól begyakorolt életformában akármilyen is az, az elme remekül érzi magát. Számára a megszokott állandóság ad biztonságot. Őt a zónahatáron belüli lét, az ott történő dolgok működtetése élteti. Ez azonban egy idő után szenvedéssé alakul. Érzed, hogy valami nem jó. De az elméd elviselteti veled a szenvedésedet, ami lehet, hogy csak egy pici nem jóérzés, ami majd egyre nagyobbá válva már egyre zavaróbb és elviselhetetlenebb.
Gondolj egy munkahelyi közegre, egy párkapcsolati helyzetre, egy pénzügyi állapotra, egy saját magaddal való szembenállásra … stb. Valami elkezd nem jól működni. Érzed!

Na, erre mondja azt a pozitív pszichológia, hogy szemléletmódot kell váltani. Ismerd meg önmagad és kezdj el pozitívan gondolkodni, és majd minden megváltozik.
Egy frászt!
Ettől nem fog megváltozni semmi! Mert te is folyamatosan változol.
Csupán az elméd hiteti el veled arra a kis időre, amíg rá nem jössz, hogy az sem működik úgy, ahogyan elgondoltad. Elhiteti, hogy ha gondolkodásmódodon változtatsz, akkor változik az életed, és előbb utóbb rendben lesz körülötted minden. Egy újabb elmejátékot kreál az egód, ami egy ideig leköti a figyelmedet, és elkezded magadat jobban érezni, mert tudod, hogy ettől jobban kell.
Az elméd egy kicsit megengedi, hogy a komfortzónádból kikukucskálj, és már ez is egy remek érzet. Aztán megengedi, hogy kiülj a zónád szélére egy kis időre. Örülsz, pozitív vagy, változik a hitrendszered, és elhiszed, hogy minden oké körülötted. Álmokat szősz, célokat tűzöl ki, feladatokat teszel magad elé a megvalósításukra, és érzed a belső motivációt is … kitartóan teszed a dolgod és haladsz előre, mert az elméd megengedte ezt neked. De meddig?
Megengedte azért, mert tudja, hogy ezen a szinten csak úgy maradhat a játékodban, ha enged a „gyeplőn”. Te pedig örömködsz, és élvezed azt a hitet, hogy végre elkezdted te irányítani a saját magad életét.

Három évvel ezelőtt én is így örömködtem:
„…végiglépdelek egy fejlődési folyamaton, saját magamat formálgatom, közben végigélem az összes fontos szakaszt, amire szükségem van a változáshoz. Gondolkodok, tervezek, megfigyelem magamat, az érzéseimet, a reakcióimat, a viselkedésemet (stb.), kapcsolatokat építek, lépésenként, a számomra jól eső tempóban elvégzem a tervezett feladatokat, ha szükséges változtatok stb. Közben tanulok, tanítom magamat azokra a dolgokra, amelyek előbbre visznek, és ezeknek örülök, mert közelebb kerülök magamhoz és a céljaimhoz…”
Még blogbejegyzést is írtam erről a folyamatról: itt

Ma már tudom, hogy ez még mindig csak az elme játéka!

2018-05-04T14:17:11+00:002016. 02. 06.|Kategóriák: Ön-magod|Címkék: | Komfortzónán kívül, mert az elméd megengedi bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva